***************
Rögös a szenzációt kereső újságíró élete..
Rögös a szenzációt kereső újságíró élete..
A történetet fordította Göncz Árpád
Kedvelt volt köztársasági elnökünk is olvasott scifit.. respect így utólag is.. ! ***************
Ward Rafferty nyomban ugratást gyanított, amikor megpillantotta az öreg Alsop portát.
Nyoma sincs kiváncsi farmereknek, s egy szál mentőautó, annyi sincs sehol.
Rafferty beállította a kocsiját egy diófa alá a bekötő úton, és megállt egy pillanatra,
hogy jól megjegyezzen minden részletet, azzal a pontossággal, amely a Times riporterévé tette.
Az öreg Alsop tanya viharvert volt, a gyepet benőtte a gyom.
Hátul istálló, tyúkólak és vascsövekkel megtámogatott kerítés.
Mr Alsop kijött eléje a tornácra.
- Jó napot -mondta.
Rafferty hátralökte a fején a kalapot mielőtt kimondta volna.
- Rafferty vagyok a Timestől
-és figyelte a cserzett arcot, mert majd mindenki ismerte őt az írásairól és szerette figyelni az arcokat mikor a nevét hallják.
- Rafferty? -kérdezte Mr Alsop és Rafferty már tudta, hogy a gazda nem olvassa a Timest.
- Riporter vagyok -kezdte - valaki betelefonált hogy itt, maguk felé lezuhant egy repülőgép.
Mr Alsop eltöprengett, majd lassan megcsóválta a fejét.
- Itt nem -mondta.
Rafferty rögtön látta, hogy Mr Alsopnak lassan vált az esze, így hagyott neki egy kis időt,
s gondolatban ráakasztotta a hallgatag jenki címkét. Mr Alsop megismételte.
- Á, dehogy.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és kijött Mrs Alsop.
Míg Mr Alsop gondolkodott, Rafferty megismételte az értesülését Mrs Alsopnak is,
mert ránézve értelmesebbnek ígérkezett mint a férje. De Mrs Alsop is a csak a fejét csóválta, és ugyanazzal a hangsúllyal mint Mr Alsop, ő is azt mondta:
- Á, dehogy.
Rafferty már fordult is vissza, hogy lemenjen a lépcsőn.
- Akkor úgy látszik ez hamis hívás volt. Rengeteg ilyen van.
Az a valaki azt mondta, hogy ma délelőtt egy repülőgép zuhant a maguk szántójára, tűzcsíkot vonva maga után.
Mr Alsop arca felderült.
- Ó persze, de az nem zuhant le. És nem is volt igazi repülőgép. Merthogy nincs neki szárnya.
Rafferty lába úgy maradt a levegőben, a legfelső lépcsofok fölött.
- Elnézést -mondta - szóval mégiscsak leszállt itt egy repülőgép? És nincs neki szárnya?
- Le -mondta Mr Alsop - kinn van a csűrben. Azoké a népeké akik vasat hajlítanak kalapáccsal.
- Szóval egy helikopter - mondta Rafferty.
Mrs Alsop a fejét rázta.
- Nem. Nem hiszem, hogy az. Nincs egy lapátja se. De menjen ki a csűrbe és nézze meg.
Menj vele Alfréd. És mondd meg neki, hogy maradjon a járdán, mert nagy a sár.
- Gyerünk, magam is szívesen megnézem még egyszer -egyezett bele vidáman Mr Alsop.
Rafferty Mr Alsopot követve arra gondolt, mennyi gyagyással hozza össze a szakma. Van köztük sokféle, de butaságban Alsopék mindenkin túltesznek.
- Az idén sok csirkét tartottunk. Jó fajtát. Minorcát. Kakast is rendeltem, és sikerült egy szép állományt összehoznunk
-magyarázta Mr Alsop.
- De mit gondol Mr Rafferty, egy csillagon hogy élnek meg a csirkék?
Rafferty önkéntelenül fölnézett az égre, és mellélépett a járdának, bele a sárba.
- Hogy min?
- Azt kérdem, csillagon.
Mr Alsop odaért a csűrhöz, és az ajtaját próbálta kinyitni.
- Nyomjuk meg -mondta.
Rafferty nekivetette a vállát és az ajtó kinyílt arasznyira. Benézett és látta, hogy a hír amiért idejött ott van.
Az a tárgy odabent olyan volt, mint valami hatalmas műanyag ballon, csak éppen félig felfújva.
Fennt gömbölyű, az alja meg lapos. Akkora volt, hogy pont befért a csűrkapun.
Csak egy félnótásnak juthat eszébe, hogy ez űrhajó -gondolta Rafferty.
- Mr Alsop -kérdezte reménykedve -ugye maga építette ezt az izét itt.
Mr Alsop nevetett.
- Jaj, dehogy, már hogy is építettem volna én! Nem értek én az ilyesmihez. A barátaink jöttek vele.
Rafferty gyanakodva nézett a gazdára, de látta, hogy komolyan beszél.
- Mégis kik a barátai Mr Alsop? -kérdezte óvatosan Rafferty.
- Hát, tudja ez furcsa dolog, de hogy őszinte legyek, magam sem tudom. Nemigen tudnak ezek beszélni.
Vagyis egyáltalán nem beszélnek. Mást nem is tudtunk kiszedni belőlük, csak hogy valami kalapáccsal vasat hajlítónak hívják őket
-mondta Mr Alsop.
Rafferty csak kerülgette a szerkentyűt, egyre szűkebb körben. Hirtelen nekiment valaminek, amit nem is látott.
- Juj -mondta és megfogta a sípcsontját.
- Ó, ezt elfelejtettem mondani Mr Rafferty.
Ez valami izé, hogy ne lehessen közel menni hozzá, valami kerítésféle, csak nem látni. Hogy a gyerekeket távol tartsa.
- És most hol vannak ezek a maga barátai Mr Alsop?
- Odaát a házban -mondta Mr Alsop.
- Ha akarja, megnézheti őket. Csak azt hiszem, hogy maga is nehezen fog boldogulni velük.
- Gyerünk -mondta Rafferty halkan, és elindult a ház felé.
- Vagy hat esztendeje gyüttek először. Merthogy tojás kell nekik. Talán mert ők is csirkét tenyésztenek, tudja, ott ahun laknak.
De három év, míg hazaérnek. És a tojás megzápult. Így hát fordultak is vissza nyomban.
Most összeeszkábáltam nekik egy keltetőt, hogy a hazaúton is nevelhessenek csirkét -magyarázta Mr Alsop.
Rafferty meg se várta Mr Alsopot, úgy rohant a hátsó tornácra, s be a hátsó ajtón a konyhába. Mr Alsop megállította, mielőtt bementek volna a nappaliba.
- Mr Rafferty, a feleségem jobban tud beszélni ezekkel a népekkel mint én.
Ha tudni akar valamit, legjobb, ha őt kérdi. Ő meg az a hölgy egészen jóban vannak.
- Rendben -mondta Rafferty.
Szelíden betuszkolta Mr Alsopot az ajtón, s közben arra gondolt, hogy majd megjátsza az ártatlant.
Mrs Alsop a karosszékben ült a radiátornál, a két vendég meg egymás mellett a heverőn.
Finoman lóbálták hosszú, hajlékony csápjukat, s Rafferty látta, hogy ibolyakék arcuk kifejezéstelen,
s kerek szemüket mintha úgy festették volna az arcukra.
Megkapaszkodott az ajtófélfában, és rájuk meredt. Mrs Alsop vidáman feléje fordult.
- Mr Rafferty, ők a mi vendégeink arról a repülőgépről -mondta.
Mrs Alsop felemelte a mutatóújját és a két idegen meghajlította a csápját az újja irányába.
- Ez itt Mr Rafferty. Újságíró. Látni szerette volna a repülőgépüket -mutatta be Raffertyt a vendégeknek.
Valami belül azt súgta Raffertynek: "Te okos fiú vagy, és valaki a bolondját járatja veled, át akar verni, azt akarja, hogy mindenki rajtad röhögjön."
Rafferty igyekezett közömbös hangon beszélni, kevés sikerrel.
- Mit mondtak, hogy hívják őket Mrs Alsop?
- Hát tudja, azt nem tudom. Mert ezek csak láttatni tudják a dolgokat.
Csak rámeresztik magára azt a fura szarvukat, és maga mindjárt gondol valamire.
Gondoltatják magát, ugyanarra gondol mint ők. Megkérdeztem, hogy híják őket, aztán gondoltattak.
De mást nem láttam, csak egy kalapácsos embert, aki valami üllőfélén veri a vasat.
Így aztán én úgy hívom őket, hogy Vasverőék - mondta Mrs Alsop.
Rafferty lopva rápillantott először Vasverőékre, aztán Mrs Alsopra.
- Mit gondol, velem is tudnak beszélni, vagyis "gondolkodni"?
Látszott, hogy Mrs Alsop töri a fejét.
- Biztos, hogy szívesen Mr Rafferty. Csak tudja kezdetben elég nehéz. Márminthogy magának.
- Majd megpróbálom -mondta Rafferty.
Elővett egy cigarettát és rágyújtott. Csak épp addig tartotta a gyufát, míg a körmére nem égett.
- Dobja csak nyudodtan a szeneskannába -mondta Mr Alsop.
- Kérdezze meg ezeket a ... ezeket az embereket, hogy honnan jöttek -mondta.
Mrs Alsop elmosolyodott.
- Hát ez nehéz kérdés. Én már kérdeztem, de nem mentem sokra a képekkel. De ha akarja megkérdezhetem megint.
Mrs Alsop mutatóujját a "vendégek" felé fordította, mire a csápjaik Mrs Alsopra szegeződtek.
- Ez a fiatalember -mondta hangosan Mrs Alsop -azt szeretné tudni, hogy maguk honnét jöttek.
- Csak tartsa föl a mutatóújját, ha érdekli a válasz -mondta Mr Alsop, miközben finoman oldalba bökte.
Rafferty teljesen hülyének érezte magát, de föltartotta az újját.
Az "asszony" akinek a férje vasat ver, addig hajlította a csápját, míg az épp Rafferty két szeme közé nem irányult.
Rafferty önkéntelenül megkapaszkodott az ajtófélfában.
Egyszerre úgy érezte, mintha az agyát valaki tekerné, míg alakját el nem veszti, s más formát nem ölt.
A rémület megvakította.
S egyszerre az űrben szállt, a nagy semmin át.
Csillagok és meteorok zúgtak el mellette, aztán egy hatalmas csillag, vakító, fehér és sziporkázó állapodott meg az agyában,
majd tűnt el egy pillanat alatt.
Az agya felszabadult, az egész teste reszketett.
Égő cigarettája leesett a földre. Mr Alsop lehajolt és felvette.
- Itt a cigarettája Mr Rafferty. Megkapta a választ?
Rafferty sápadt volt mint a fal.
- Mr Alsop! Ezek a teremtmények tényleg az űrből kerültek elő valahonnan!
- Hát az biztos, hogy messziről jöttek -jegyezte meg Mr Alsop.
- Tudja ez mit jelent?
Rafferty hallotta saját hisztérikus hangját, amin megpróbált úrrá lenni.
- Tudja, hogy ez a legfontosabb esemény mióta világ a világ? Tudja, hogy ez ... igen, ez a legnagyobb hír a világon?
Rafferty üvöltött.
- Hol itt a telefon?! - kérdezte körbe futkározva.
- Telefonunk az nincs. Arra lent a benzinkútnál van egy.
De pár perc és ezek a népek elmennek. Miért nem várja meg és nézi meg az indulásukat?
Már a tojást is, a keltetőt is meg a takarmányt is berakták.
- Nem! Nem mehetnek még! Ide figyeljen! Muszály telefonálnom ... hogy fényképészt kerítsek! -kiabálta Rafferty.
Mrs Alsop elmosolyodott.
- Már mink is tartóztattuk őket, hogy maradjanak vacsorára, de idejében kell indulniuk, hogy elérjenek valamit a Holdon.
A két űrjószág szerényen üldögélt, csápjaik összekunkorítva az ölükben, hogy jelezzék, ők nem ütik bele más gondolatába.
Rafferty kétségbeesetten nézett körül. Muszály elérnie Joe Pegleyt a szerkesztőségből. Ő majd tudni fogja mit kell tenni.
A világ legnagyobb híre, és ő itt áll és nincs telefon! -pörgött az agyában.
- Ide figyeljen Alsop! Fényképezőgépe nincs? Akármilyen. Muszály, hogy legyen fényképezőgépe! -kiáltotta Rafferty.
- De mennyire, hogy van. Mégpedig jó. Csak boxgép, de jó képeket csinál.
Majd mutatok néhány fényképet a csirkéimről -jegyezte meg Mrs Alsop.
- Ne, ne, most csak a gépet hozza! -sürgette Rafferty.
Mr Alsop bement a társalgóba, és a harmónium tetején kotorászott.
- Mrs Alsop, még rengeteg kérdésem van!
- Csak kérdezzen Mr Rafferty. Nem bánják -mondta mosolyogva Mrs Alsop.
De mit lehet kérdezni ilyen űrlényektől? A nevüket? Azt tudja. Miért jöttek? A tojásért. Honnan jöttek, azt is.
- Ethel nem láttad a gépet valahol? -hangzott át Mr Alsop hangja a szomszéd helyiségből.
Mrs Alsop felsóhajtott.
- Nem, nem láttam. Te raktad el.
- De van egy kis probléma. Nincs film a géphez -vallotta be Mr Alsop.
Az űrlények ebben a pillanatban egymás felé fordították a csápjaikat, fölálltak, és ide-oda szökdeltek a szobában olyan gyorsan,
hogy Rafferty alig bírta követni a szemével.
- Uramisten! Hiszen ezek olyanok, mint a bogarak! -bámulta az újságíró.
Az idegenek eközben kiszökkentek az ajtón a csűr felé.
Kirontott az ajtón, bele a sárba és még kiáltozott utánuk, hogy álljanak meg.
Még félúton sem járt, mikor a csillogó plasztik izé kilebegett a csűrből és Rafferty halk sziszegést hallott.
A következő pillanatban a szerkentyű eltünt a felhők között.
Rafferty a gőzölgő foltot bámulta a sárban. Leült a sárba, és valami ürességet érzett, tudta, hogy most szállt el minden idők legnagyobb sztorija.
Se kép, se bizonyíték. Sorra vette amit eddig megtudott.
Mr és Mrs Idegen aki vasat hajlít .. lassan derengett föl benne, hogy ez mit is jelent. Hát persze! Kovács!
Megrázta a fejét. Mr és Mrs Kovács vasárnap meglátogatta Mr Alsopékat. Majd mindketten hazamentek az Alfa Centaurira két láda keltetésre szánt tojással.
Rafferty fölállt, és csak állt a sárban miközben az agya lázasan dolgozott.
Aztán nekieredt a ház felé, és berobbant a hátsó ajtón.
- Alsop! -ordította. - Fizettek magának valamit a tojásért?
Mr Alsop még egyre a gépet kereste. Fönt állt egy széken a pohárszék előtt.
- Hát persze, úgy is mondhatnánk -felelte.
- Mutassa a pénzt! -követelte Rafferty.
- Nem pénzzel. Pénzük az nincs. De mikor itt voltak hat éve, hoztak néhány tojást cserébe.
- Hat éve! -nyögött fel Rafferty.
Aztán megtorpant.
- Tojást! Miféle tojást?
Mr Alsop kuncogott.
- Hát nem is tudnám megmondani. Mink csillagkacsának híttuk. Mert, hogy a tojásoknak csillag formájuk volt.
Aztán tudja beraktuk a kotlós alá, de szörnyen bökték a csillagok ágai.
Mr Alsop lemászott a székről.
- Nem értek ám azok a csillagkacsák semmit. Egy kicsit a vizilóra hajaztak, meg a fecskére.
Csak épp hat lábuk volt. Kettő maradt meg közülük, és hálaadásra vágtuk le őket. Ebédre.
Rafferty valami kis bizonyítékot akart.
- Mr Alsop, nem tudja véletlenül, hol vannak a csontok? -kérdezte rekedten.
Látszott, hogy Mr Alsop megütődik.
- Hogy a csontok? Hát a csontot odaadtuk a kutyának. De ennek már öt éve. Azóta a kutya is megdöglött.
Rafferty szédelegve vette kezébe a kalapját.
- Köszönöm Mr Alsop, köszönöm -mondta kötelességtudóan.
Aztán megállt a tornácon, fejébe nyomta a kalapot és az eget bámulta.
Ekkor meghallotta Mrs Alsop hangját a házból.
- Ó Mr Rafferty, megtaláltam végre a fényképezőgépet!
Scifi a Galaktika 1975 évi kiadásában..
